Lagziktól a zeneszerzésig: interjú Hársházi Szabolcs zenésszel

falusi mariann

Egyre több nagynevű előadóművésszel dolgozik együtt Hársházi Szabolcs, aki korábban inkább csak lakodalmakban zenélt. Mára azonban az általa írt daloknak az országos médiában is helye van.

Bársony Bálint, Gájer Bálint, Csányi István, Weisz Viktor, Falusi Mariann, Éliás Jr. Egyre több közismert név kerül fel arra a listára, amelyen a Hársházi Szabolcs nevével fémjelzett produkciók szerepelnek. Dalszövegíróként, zeneszerzőként és zenészként is tevékenykedik. Az ő nevéhez fűződik a jótékony futásairól híres Iváncsics Zsoltról, a „Magyar Forrest Gump-ról” szóló dal is, melyet a helyi rádiókon túl az RTL Klubon is hallható volt. Gyerekkori indíttatásáról, a zeneiparban betöltött szerepéről és zenésztársaihoz fűződő viszonyáról is beszélgetett Szabolccsal Pecsuvácz Péter riporter.

Számos területen dolgoztál mostanáig, pontosan minek is neveznéd magad, mi a te valódi foglalkozásod?
Valóban így van, megfordultam már pár helyen. Kipróbáltam már magam sok helyzetben (munkakörben)…. Ha a foglalkozásomat nézzük, akkor azt mondom, hogy vállalkozó,. Viszont, ha mélyebbre ásunk egy kicsit és az emberi oldaláról közelítjük meg a dolgokat, akkor művész ember vagyok. Imádok alkotni! Kiteljesedek minden olyan dologban, munkában, amiben van némi alkotás. Legyen szó egy pályázat megírásáról és projektmenedzsmentjéről, vagy épp egy könnyűzenei dal elkészítéséről.

elias

Úgy tudom, családi hagyomány nálatok a zenélés. Ez vezetett a te pályád elindulásához is?
Igen. Nagyapám amolyan hobby-zenészként nagybőgőn játszott. Édesapám évtizedekig vendéglátózott másodállásban, gitár volt a hangszere. Én meg ugye mentem a próbáikra, magamba szívtam már tipegő koromban a muzsikát, és ennek az lett az eredménye, hogy 14 éves koromban édesapámmal már jártam én is vendéglátózni billentyűs hangszeren. Előtte pedig hat éven át klarinétozni tanultam a Marcali Városi Zeneiskolában.

A zenélés mely része érdekel leginkább: hangszeren játszani, zenét írni, vagy zenészeket menedzselni?
Jó kérdés! Az utóbbi időben a zeneszerzés izgat a legjobban, de a hangszeres játékban is ugyanúgy ki tudok teljesedni. A menedzselés úgymond egy kicsit nehezebb „műfaj”. Az valahogy rám maradt. A vendéglátós zenekaromat is én menedzseltem anno, már ha azt annak lehetne nevezni. Én intéztem az ügyes bajos dolgokat. Foglalások, kapcsolattartás, stb… Aztán közben jött egy éles váltás. Befejeztem a vendéglátózást, s elkezdtem két könnyűzenei produkciókat életre hívni. Egy zongora-ének duó Máthé Zsolttal egy Máté Péter emlékműsor kapcsán, valamint a True Smile Jam Band formációt. Azóta mindkettő mondhatni sikeres. 60-90 perces műsorokat, koncerteket adunk nagysikerrel és próbálom menedzserként egyengetni a produkciók útját.

Sokáig csak Marcaliban, illetve Somogy megyében ismertek téged. Szerinted mi kellett ahhoz, hogy országosan is cikkeznek rólad?
Az első áttörést a Somogyi Jazz-Pop-Rock Fesztivál megszervezése és lebonyolítása hozta, ugyanis ennek eredményeképp alakult meg a True Smile Jam Band könnyűzenei formációm. Ezen a rendezvényen játszottam először országos hírű zenésszel, Bársony Bálinttal, akivel mára már szinte baráti kapcsolatot ápolok. Az igazi áttörés – s hogy országos médiában is szerepeljen a nevem – pedig a „Csak szólj” című szerzeményem megjelenése volt, amit Iváncsics Zsolt (alias a „Magyar Forrest Gump”) felkérésére készítettem.

szabi

Nagy áttörés volt a magyar Forrest Gumpról szóló dalod. Hogy érted meg azt az időszakot? Mi tett igazán boldoggá ebben a projektben?
Örömteli hónapok voltak. Szinte nem múlt el olyan hét, hogy valahol ne jelent volna meg cikk a „Magyar Forrest Gump” és a dal kapcsán, és abba ne szerepeltem volna. A Sport TV-ben volt a klippremier például… Hogy mi tett boldoggá benne? Az, hogy úgy éreztem (és máig is úgy érzem), hogy maradandót alkottam és hozzásegítettem egy jótevőt, egy igazán jó embert az országos hírnév megszerzéséhez. Ugyanis ahogy elkészült a dal, nem igazán kellett kopogtatnunk a hírrel. Körbejárta a sajtót. Megismerhették közelebbről Zsoltot és az ő karitatív tevékenységét, engem pedig vitt előre természetesen.
 
Eleinte lakodalmas zenekarban muzsikáltál, később azonban stílust váltottál. Ez minek volt köszönhető?
Belefáradtam egyrészt, másrészt pedig tudtam, hogy több van bennem annál, hogy a „Hosszú fekete hajat” és társait játsszam egy éjjel háromszor. Ha már magyar nóta vagy operett, vagy cigánydal, akkor inkább egy hatvanperces műsor keretében gurítom a szűkített bontásokat zongorán, egy nótaénekes mögött műkedvelő közönségnek. Jobban is fizet és meg is becsülnek. A True Smile Jam Band-es örömzenéről pedig nem is beszélve. Ami akkor ott történik a színpadon, az valami fenomenális. De te ezt jól tudod és érzékelhetted is párszor, amikor részt vettél a koncertjeinken.
 
Melyik zenei műfaj áll hozzád legközelebb?
A popzene. Azon belül a funky, a soul…
 
Zenéltél már Gájer Bálinttal, Bársony Bálinttal és Falusi Mariannal is. Milyen volt együtt dolgozni velük?
Nagyon jó. Épp olyan jó, mint például Éliás Jr-val vagy épp Heincz Gábor „Bigával”. Viszont, ami a legjobb az egészben, hogy ugyebár mindegyik előadó külön egyéniség és mindegyikükkel más az együttzenélés. Más stílusú dalokat játszunk. Akadnak közös pontok, közös dalok. De például Falusi Marianntól teljesen más jön át, mint Gájer Bálinttól, ha mondjuk a „Hit the road Jack” című slágert éneklik velünk. Mindnyájan nagyon jó emberek szerintem és szakmai alázatuk is van rendesen.
 
Számos ismeretséget kötöttél az elmúlt évek során a zeneiparban. Kiket tartasz példaképnek, s van-e olyan személy, akivel már baráti viszonyt ápolsz?
Hogyne! Gájer Bálinttal, Bársony Bálinttal és Éliás Jr-val mostanra baráti kapcsolat alakult ki. Példaképnek a magyar könnyűzenészek közt egy embert mondanék. Számomra Csányi István session munkássága példaértékű. Pistit már gyermekkoromtól fogva figyelemmel kísérem. Kezdő zenészként anno Neoton, Irigy hónaljmirigy, Hevesi Tamás koncerteket néztem VHS-ről, és egy közös volt az összes koncerten: a vokalista-szaxofonos Csányi Pisti. Meghatározó volt gyermekként az „élmény”, s óriási megtiszteltetésnek éreztem azt, amikor elfogadta meghívásomat egy örömzenei koncert alkalmával. Azóta természetesen többször is volt alkalmam együttjátszani vele (is), és van egy közös projektünk is SUB-CHI néven ugyebár… Ő énekli például a „Magyar Forrest Gump” dalát…
 
csanyi
 
Legújabb produkciódban Weisz Viktorral dolgozol együtt. Minek köszönhető ennek a dalnak a létrejötte?
A dal eredetileg SUB-CHI dalnak készült. Egy duettet szerettem volna belőle. De időközben sok elfoglaltsága lett Pistinek, és csak a jövő évben kerülhetett volna sor rá, hogy ebből legyen valami. Így el kezdtem agyalni, hogy ki az-az előadó, akinek esetleg tetszene. Elküldtem Viktornak, és szerencsére neki első hallgatásra bejött. Lombos Marci dalszövegíró szerzőtársam írt rá egy szöveget, és így lett Viktoré a SUB-CHI dal. Valahogy úgy vagyok vele, hogyha megírok egy zeneművet és meghangszerelek, akkor azt szeretném, hogy ne sokáig porosodjon a fiókomban, találja meg a neki megfelelő előadót. Most meglehetősen termékeny korszakomat élem zeneszerzés terén. Készítettem egy dalt Gáspár Eszternek (művésznevén Esto) felkérésre is. Más Esto-nak szánt dalok is születtek az elmúlt hetekben, de ezek közt is akadt egy, amit stílusából adódóan a menedzsere „nem vett meg”, viszont megtalálta az előadóját. Hogy kit is? Nem fogod elhinni… Weisz Viktor keresett meg, hogy csináljunk egy lírai dalt. Megmutattam neki, s ő egyből azt mondta, hogy kell neki. Kicsit hozzányúltunk a dallamhoz, Major Esztit pedig megkértük, hogy írjon rá egy szép lírai szöveget.
 
Esto val
Facebook
Twitter
WhatsApp
Skype
Email
Print