Szombaton lép pályára először 2023-ban a MÁV Előre SC-Foxconn férfi röplabdacsapata. Ahogy arról már beszámoltunk, két játékos távozott, kettő érkezett a gárdához a tél folyamán. Dávid Zoltán vezetőedzővel beszélgettünk az őszi tapasztalatokról és a tavaszi várakozásról.
Először jutott fel az Extraligába a MÁV Előre férfi csapata, mekkora kihívást jelentett a gárda összegyúrása a rajtra, ráadásul úgy, hogy egy rendkívül fiatal társaságról van szó?
Egy alsóbb osztályból feljutni a legmagasabb osztályba mindig nagy kihívás, nagy a szintkülönbség, erősebb, gyorsabb röplabdát játszanak. Amit már sokszor hangsúlyoztam, hogy csak olyan edzéseket tartottam, úgy készítettem fel a gyerekeket, hogy mérkőzés szituációval találkozzanak és tapasztalják meg azt, ami majd az Extraligában vár rájuk. Nyilván a gyakorlatban tanulják meg és ott fog számítani minden, de fontos a minőségi edzés, szóval az elsődleges szempont az volt, hogy megtanítsam nekik, mit és miért csinálunk edzésen belül és azt, hogy mentálisan is foglalkozzanak ezzel, már a hét elejétől készüljenek a hétvégi mérkőzésekre fejben, ugyanis a meccset nem a hétvégén nyeri meg az ember, hanem hétfőtől péntekig!
Ez az aránylag fiatal állomány előnyt vagy hátrányt jelent?
Szeretek fiatalokkal dolgozni, nagyon jól lehet őket formálni. Előnyükre szolgál a fizikai erejük és a dinamikájuk, nem lehet őket megszakítani. Ami viszont hátrány náluk, az a tapasztalatlanság, a mentális felkészültség, a vizuális képzelőerő esetleges hiánya, ami azért fontos, hogy maguk előtt vizualizálják, mit fognak csinálni a mérkőzésen és azt is, hogy hogyan! Fiatalságukból kiindulva pont azért játszanak úgy, hogy a két végletre képesek, mert jelen pillanatban ők rutinból meccset nem tudnak lehozni.
Mennyiben változott az Extraliga ereje az utóbbi évekhez képest, mekkora kihívást jelent az edző, illetve a csapat számára egy-egy összecsapás?
Sokat változott a színvonal. Jelen pillanatban a bajnokságban hat olyan csapat van, amelyek közül bárki odaérhet az élmezőnybe. Ennyire kiegyensúlyozott soha nem volt a mezőny, mindenki számára nagy kihívás, játékosoknak és edzőknek egyaránt. Nekünk különösen, hiszen egy szezonnal ezelőtt még egy osztállyal lejjebb játszottunk.
Nyugodtan lehet mondani, hogy a csapat az első félévben letette a névjegyét és jóformán nem volt olyan mérkőzése, ahol alárendelt szerepet játszott volna. Összességében mennyire vagy elégedett az ősszel nyújtott teljesítménnyel?
Pontosan tudom, mire képes a csapatom, mire képesek a fiaim. Volt, hogy pár forduló után második helyen álltunk. Ha valaki azt mondja augusztusban, hogy akár másodikak is lehetünk, szerintem mindenki aláírta volna. Egyrészt elégedett vagyok, másrészt van bennem hiányérzet, ugyanis van mögöttünk négy 3:2-s vereség, amelyek alakulhattak volna másképpen is. Viszont ebből is látszik, hogy a többi csapatnak számolnia kell velünk.
Mi a helyzet a csapaton belüli rutinnal, ami a játékosok egyéni kvalitásait illeti? A szezon első feléhez képest érezhetően lesz változás a folytatásra, legalábbis erre utalnak az új igazolások.
Egyetlen rutinos játékost igazoltunk augusztusban Redi Koci személyében, ami nagy segítség. Tudtunk fixálni vele pár dolgot, de a másik öt poszton ugyanazok a fiataljaink voltak. Viszont a szezon második felére lettek új igazolásaink Pesti Marcell és Eke Péter személyében. Biztos vagyok benne, hogy előrelépést fognak jelenteni.
Fizikálisan, mentálisan vagy mindkét területen lépett előre a csapat az előző idényhez képest?
Minden téren előre léptünk, hiszen fizikálisan is szakember foglalkozik velük és mentáltrénerünk is van. Jelenleg a tabellán a hatodik helyet foglalják el a srácok, de ahogy említettem már, álltak ennél jobb pozícióban is az ősz folyamán.
Mire lehet képes a csapat a szezon végére, mit vársz a hátralévő hónapokban?
Jelenleg holtversenyben állunk négy csapattal, a negyedik helyre bárki odaérhet. Nekünk a rájátszásra kell időzíteni, ahol három nyert mérkőzésig zajlik majd a csata. Ott az lesz a legfontosabb, hogy a legjobb négybe jussunk. Addigra az új játékosok is beépülnek.
Hajrá, MÁV, hajrá, Fehérvár!
