Annál nagyobb leégést nehéz elképzelni, mint hogy megnyersz egy versenysorozatot, a következő idényben címvédőként újra nekivágsz, és egyetlen nyert mérkőzés nélkül(!) zárod azt.
Nos, a magyar női röplabda-válogatottnak sikerült a tavalyi remeklése után sereghajtóként végezni az idei Európa-liga-sorozat csoportküzdelmeiben. Összesen két(!) győztes szettet tud felmutatni az együttes. Továbbra is arra hivatkoznak a sajtóanyagok, hogy kulcsjátékosai nélkül vágott neki az El-nek a csapat, mert az Európa-bajnoki selejtezőkre koncentrálnak inkább. De akkor is, és most is megkérdezem, hogy egyrészt megengedheti-e ennek ellenére egy címvédő, hogy ennyire elbagatellizálja ezt a versenysorozatot, másrészt pedig az olyan ellenfelek, mint Görögország, Szlovénia vagy Románia vajon nem akar kijutni a kontinenstornára? Nyilván ők is ott akarnak lenni az Eb-n, mégis megoldották, hogy tisztességesen szerepeljenek az Európa-ligában is…
Nem hiszem, hogy elfelejtettek röplabdázni a lányok és a véleményem nem is ellenük irányul. Azt sem hiszem, hogy hat(!) vereségből lelkileg sok pluszt lehet kapi a selejtezőkre. Ha ennyire félvállról vették a Magyar Röplabda Szövetségben az Európa-ligát, akkor miért neveztek? Szerveztek volna csak barátságos mérkőzéseket és ott mindenféle új felállást, taktikai elemet ki lehetett volna próbálni újra és újra. És talán még kevesebb pénzt is költött volna a Magyar Röplabda Szövetség. A különbözetet meg fordíthatta volna utánpótlásra, vagy a válogatott játékosok minőségibb kiszolgálására. A szakmai bukáson túl ez kudarc sportdiplomáciailag, valamint marketing és kommunikációs szemszögből is.
Jan De Brandt szövetségi kapitánynak tiszta szívből kívánom, hogy e fiaskó ellenére is elérje célját, és a tavalyi Eb után a következőn is ott legyen Magyarország!
Fotó: archív
